Kasza Béla: Amikor fáj a pillanat
Mikor fáj a pillanat végtelensége,
flörtös madárcsőrből nem jönnek ki hangok,
nem lehetek Isten sápadt szeme fénye,
álmaim csók-szavát ugyancsak nem hallom.
Ha még jobban fáj a végtelen pillanat,
a sötét csönd dörömböl körös de körül;
becsukom szemeim és látom ajkadat,
ahogy szegletében szép mosolyod örül.
Pedig sehol se vagy, nem is voltál soha,
tán vérem és gondom szintén csupán álom,
mindenki kőkemény, elárvult, mostoha,
hogy lépjek át könnyen életen s halálon.
Ez ugyan nem kérdés, válasznak meg kutya,
eb ura fakó, ha rút ördög a király.
Jöjjön, ha jönni kell, verjen száz kancsuka,
bár nyárillat vagyok, vagy villanó sirály.
