Kasza Béla: Amikor szép verset olvasok
Amikor szép verset olvasok,
levetem lelkem szűk burkát,
amit a hideg hétköznapok
és a tömör társadalom
kalodáz rá.
Ilyenkor szalad bennem a
szabad szépség, át és átjár,
betölt, bizserget, örömmel
szórja tele szívem
szomjas üregeit és
tündéri, tékozló tájait.
Mert a szép szó
lélektől való,
és lélekhez szól
szép valót.
