Kasza Béla: Amit az ember nem felejt
Katángok és hajnalkák
reggelt kékítő szabadsággal
szeretői az ébredő szőke szélnek,
rigózással teli a fű, a fa,
a kertben kedvesek a fények.
Kakukk kiált, nem létezik átok,
körülnézek, vajon mit látok
a láthatatlanból,
ami valóvá teszi mindezt.
Ártatlan az öröm, táncot lejt,
érzi bennem minden sejt,
ez a nap valami szépet még rejt.
Lehet, részeggé tesz a virágok
illat-bora, mint az istenközeliség
édes mámora, amit az ember nem felejt.
