Kasza Béla: Ámor-Mámor
Amikor lángra
lobbant lányok
csillogó, csodás
arcán örökzöld
örömök tanyáznak,
tüneményes tincseik
fenséggel járnak
táltos táncot,
gimbes-gombos,
mesés melleik
édes éneke
reszket, és
combjaik közt
mély, májusi
mámor zsibog
fénylő
forróságban;
bennem gyönyörű,
gyöngyös mosolyok
színei szédülnek
a tétova tegnapot
temetve, és
remegő rímek
Ámortól áthatva
álmodnak finoman,
mint mezítlábas
nevetés, ha
lázas lelket
lágyan
simogat.
