Kasza Béla: Angyaloktól eszem vesztem
Átutazóban a földön is jártam,
minden csókos szoknyát ott megkívántam.
Nem tudta senki, messzi csillag vagyok,
álmodó lelkem vágy tüzében ragyog.
Ott voltál te is, kandallóban, hóban,
együtt álmodtunk valót és valótlant.
Dobogott szívünk szomjas ölelésben,
csóktól véreztünk, szakadtunk szét kéjjel.
Ez szerelem volt, nyugtázta az Isten,
elhittem én, bár benne hitem nincsen,
mégis szelíden baráttá fogadott.
Nem látom tisztán a fától az erdőt,
vágyó mindenem lángoló tekergő,
eszem vesztem, ha érintnek angyalok.
