Kasza Béla: Anita
Sugó-parti strandoló nyár.
Vízbe szálltam, napba néztem,
Az élettől már nem féltem,
Szabad szívem tavaszra várt.
Álomkarcsú lányt megláttam.
Tündérsége simogatott,
Néha volt, hogy rám pillantott,
Szeretni így megkívántam.
Őt látni hát odajártam.
Bájossága nyíló virág,
Nevetése könnyed, vidám,
Nem tudta, hogy reá vágytam.
Egyszer váratlanul elment.
Villáméles nagy fájdalom
Riasztotta fel tudatom:
Én őt mennyire szeretem!
Hatvan napon át úgy vártam!
Akkor jött, hogy szerethessem,
Karjaimban remeghessen
S ünnepeljünk csókcsodákkal.
Hol most sírok, ott még nemrég
Őt csókoltam, átöleltem,
S mióta nem, hát öregedtem,
És most úgy fáj minden emlék.
Álomkarcsú gondolatok
Édes Kicsi Anitám körül.
Szívem csak a múltnak örül,
Most nagyokat sóhajtozom.
Álomkarcsú, fényes a hold.
Reményeim mind már veszve,
Anita tőlem oly messze,
Szerelme másé, enyém csak volt.
1988.
