Kasza Béla: Annyi baj legyen
Szürke varjú téblábol az udvarban,
csigák csendességén ámul,
az ázott világ lelkére
fentről víg napsugár ájul.
Kinyílt az első kúpvirág is,
lányból nővé szépült,
anyaföldből, vízből,
fénytől és melegtől csodává épült.
Méternyit áradt a patak szintje,
hömpölyög a víz, úszhatnék benne.
Az öreg fűz, nyakában a seregéllyel,
ötletemen mulat nevetve.
Vödröm örömmel merítem,
a reggel szabadsága elidőz arcomon,
gyönyörű az élet,
szeretlek, Istenem!
Közben elvétek egy lépést
és sáros lesz a cipőm,
de annyi baj legyen!
