Kasza Béla: Anyám sírjánál
Anyámat már nem ölelem,
zord föld zárta magába,
azóta csak mennyei szél
szór virágot hajába.
Sírja szélén gyertyát gyújtok,
friss szél ébred hirtelen,
bámulom a csöppnyi lángot,
ahogy reszket szüntelen.
