Kasza Béla: Apai kesergő

Tombol a szél, erős hadúr,
vágtat minden felhő vadul.
Pamacsok közt ragyog a kék,
kupolázik fenn a nagy ég.
Vihar tépáz sok-sok ágat,
elragadnak gyötrő vágyak.
Én is szállnék szelek szárnyán,
nem gubbasztnék ilyen árván.
Balett-tündér kisleányom
iskolás már messzi tájon.
Csodát rajzol ügyes kézzel,
csillog szeme tiszta fénnyel.
Göndör, szőke, kicsi fiam,
ölelném, de oly távol van.
Próbálgatja a beszédet,
nem ismer majd, attól félek.
Nincs hatásom életükre,
vagyok magam görbe tükre.
Szétszaggat a múló idő,
fájó búval keserítő.
Gonosz a sors, lelke rajta,
halálnak jött el a napja.
Így szakad meg vérző szívem,
szél szórja szét gyenge hitem.
