Kasza Béla: Árva csöndet ölelgetek
Elkerülöm saját lelkem,
mert magánya szinte taszít.
Már az ábránd és képzelet
is csak gondot s bajt szaporít.
Magányt oldoz, hogyha könnyed
a hétköznap, olykor-olykor.
Ölelgetek árva csöndet
fenyőfátlan karácsonykor.
