Kasza Béla: Az egyetlen álom, amit közösen álmodunk
Madarak torkából ébred fel a hajnal,
madárdal-bölcsőben nyújtózik a kedve,
poszáták, pintyek, rigófélék ily dallal
keltenek s ébredek én is reménykedve.
Fák ölébe bújok, vérzöld levelekbe,
később a szép szélnek derekára vágyom.
Kéne közös álom, bár igaz e tétel:
Maga a valóság, az a közös álom.
