Kasza Béla: Az elveszett idő visszatér
Képzeletem szárnyal, ha e ténybe belegondolok,
találkoznak a végtelenben a párhuzamosok.
Szeretnék ott lenni, szeretném ezt látni,
s a figyelem mellett halkan dudorászni.
Magammal vinnélek, hogy csókunk is lássa,
hajadban virág lesz, tavasz kacagása;
ringatózunk ott is, ahogy szoktunk, párban,
átlépjük a jelent színes, édes lázban.
S akkor, amikor a mindenség meglátja,
hogy oldalamon egy tündértől is gyönyörűbb nő,
leszünk mindketten kedves barátja,
és elénk görbül a múltba merült, elveszett idő.
