A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Kasza Béla: Balatoni igaz mesék 16. rész - Hittel vagy félelemmel


Két közepe van a világnak. A Tihanyi-félsziget és a Tapolcai-medence. Ez úgy lehetséges, hogy ez a két hely mutatja a leggyönyörűbb látványt a világ legszebb táján, ami nem más, mint a Balaton és környéke.
Kellemes őszi napokat élünk, és én ezen a reggelen Tihanyban ébredtem. Sietek az üres főutcán, lépcsőzöm fel az apátsághoz, és vágyom a csodát. A napfelkelte látványát remélem.
Egy szál magam az I. András téren, nézem a párába és szürkeségbe vesző tavat. Már többször jártam itt, mindig is szépnek találtam ezt a helyet, de most... most annyira jól érzem magam, ahogy eddig még sosem. Vajon miért? Meg is találom a választ.
Ezúttal egyedül vagyok a tündérszép tájjal, a ragyogó épülettel, a park fáival, virágaival. A hajnal hűvöse csak engem érint, rajtam kívül sehol egy ember. Igen, sehol egy ember, aki túlzott magabiztosságával vagy hangoskodásával leárnyékolná lelkem emelkedettségét, esetleg a rá jellemző kulturáltsággal eldobná a szemetét két hulladékgyűjtő között, esetleg csikket hajítana a cipőm orrára. Nem kell ilyesmitől tartanom, így nincs is bennem készültség, félelem. Teljesen átadhatom magam a remek látványnak, a káprázatos érzésnek. Ez a szabadság szárnyakat ad, boldogsággal tölt el, dédelgetést élek meg, olyan jó nekem! Egyedül vagyok vagy mégsem, szívemből majd'kicsordul az átölelném az egészet érzése, és elragadtatom magam!
- De nagy vagy, Istenem!
Eszembe jut egy igazságnak tekinthető állítás, amit már nem egyszer hallottam. Legutóbb egy a közelmúltban olvasott könyvben, egy ausztráliai törzsfőnöktől, miszerint élni vagy hittel vagy félelemmel lehet. Most nincs bennem egy parányi félelem se, tehát hit az, ami ilyen boldoggá tesz. Harmóniát érzek a mindenséggel.
Fülembe is beengedem a csodát. Felhallatszik a hullámok hangja, ahogy elérik a parti köveket. Odalent a vízparti úton pár perc múlva elrobog egy autó, minden irányból visszaverődik zúgó hangja. A füredi dombok felől, a kenesei magas-part és Siófok irányából is. Visszhangzik.
Az ám, a visszhang! Ami a szakemberek szerint már a múlté, a zaj és a beépültség miatt. Átsétálok a Visszhangdombra. Időközben a nap is felkelt, ezúttal szürke egyszerűséggel. Az én szürke egyszerűségem pedig arra gondol, jó lenne hallani a visszhangot. Esetleg kipróbálhatnám. Felállnék ide, a kőre, ami azt a helyet jelöli, ahonnan kiáltani volt szokás. Fel is állok. De nem, mégsem. Szentségtörés lenne, ha most hangoskodnék. Nem, nem merek kiáltani. Biztosan előbukkanna valaki és rám ripakodna:
- Mit képzel, ez nem kocsma!
Hát igen. Ismét a félelem. Pedig az imént már hittel voltam. Különben is, a kiáltás ez esetben nem csendháborítás lenne, hanem funkcionálás. Ez a pont, ez a hely, ez a kő azért van, hogy felálljon rá az ember és kiáltson. Kiáltani fogok. Vagy mégse kiáltsak? Lehet, még sincs merszem… Élni ugye hittel... vagy félelemmel. Nem! Nem kell a félelem! Gúzsba köt, gátat szab ott is, ahol nem lenne indokolt. Tölcsért csinálok a kezemből.
- Jó reggelt! - kiáltok bele a világba, ami belefér.
Két másodperc múlva jön a válasz a templom felől.
- Jó reggelt!
Beleremegek. Megszólalt a visszhang!
- Működik a visszhang! - kiáltok egy még nagyobbat, és azt se bánnám, ha lehurrognának.
- ... dik a visszhang! - hallatszik tisztán e négy szótag.
Elönt a boldogság, és férfiatlanság ide vagy oda, kicsordulnak a könnyeim. Istenélményem van.

Talán apró csoda, mégis nagy. Féltem kipróbálni, de azután mégiscsak megtettem. Mert hittem, hogy megtehetem, és titkon abban is, hogy megszólal. Élni vagy hittel, vagy félelemmel lehet. A félelem nem istenélmény!


 

 

Kasza Béla: Balatoni igaz mesék 16. rész - Hittel vagy félelemmel hozzászólásai

Szólj hozzá

0.018 mp