Kasza Béla: Balatoni mosoly
Rozsdatűz fényekkel füstöl a nagy égen,
nádasban hallgat a megriadt szemérem,
szürke a zöld víz és ábrándos nagyon.
Magányos álmokat csókol a Balaton.
Hallgatag kedvemmel megállok a parton,
szeleburdi hullám szól kamaszos hangon,
szívem felé szalad a könnyed üzenet.
Egy görbe platánfa leejt két levelet.
Hajamat érinti a harmadik levél,
azt súgja, valaki felém nyújtja kezét,
szív szakad fejemre, nem az öregkorom.
Megmozdul az arcom, mosollyá változom.
