Kasza Béla: Bokrokon túl
Bokrokon túl zöld a távol,
ott repülni kegy és kéj,
bokron innen, kőriságon
minden csókom elalél.
Álom kedvű alélt csókok
zöldre festik szívemet,
hegy kebelén fodros, kócos,
kamaszos szél integet.
Bokrokon túl tág a világ,
bokron innen sincs másképp.
Hadd viseljek homlokomon
napsugarat fejpántként.
Aki szeret, nem mostoha,
szívért, tájért bolondul.
Kell az Isten szép mosolya
csókon innen, bokron túl.
Nem vonzanak nagy kalandok,
nem kell körém dísz-szoba.
Bámulhassam a Balatont.
Nem kell ennél szebb csoda.

