Kasza Béla: Csak aminek mélysége van
Mikor fojtó vészként zúdulnak rám gondok,
körülöttem s bennem többségben a salak,
jaj-ösztönös imát szótlansággal mondok,
mivel tűzben, fagyban elvesztek a szavak.
Az a megbocsátóbb, kinek több a vétke.
Erkölcsi fölénye csak önző tévedés.
Árva minden isten, hiába folyt vére.
Ártatlan álmokból zöldülhet új remény.
Az kell nekem csupán, minek mélysége van.
Fájó ének vagyok létért könyörögve.
Nem élek bosszúval, üres minden revans.
Hajoljon lelkemre a békesség csöndje.
