Kasza Béla: Csak azért is dalolok
Rímbe fonok ritmuskincset,
nem méltatnak, mégsem sírok.
Inkább vagyok naiv, giccses,
én a szépről szépen írok.
Költészetben mord a vérkép,
korszerűtlen, aki dalol.
De nem lehet, hogy az érték
ne kapjon otthont valahol!
Nyisd ki szíved, szépérzéked,
neked írok, nem a mának.
Verseimben tiszta fények
tisztelegnek, szalutálnak.
