Kasza Béla: Csendből volt az idő
Csendből volt az idő, a csillag-szórta bársony,
s mint vetési varjú feketéllett a Karácsony.
Álmok pilinckéztek alá az égből,
s tudtam, nem mondok le a reményről,
hogy feljutok megint a hegyre
s ott bámész szótlansággal fogok ülni, állni.
Ott nincs ember és nincs isten, ki meg akarna alázni!
