Kasza Béla: Csendes délidőben
Csendes dél van a Sugovica-parton,
napfény csúszkál a vékonyka jégen,
eléri szívem is, nem csupán arcom,
ha szomorkodnék, az lenne szégyen.
Minden feszültségem messzire szaladt,
légkönnyű lettem, ez volt a vágyam.
Bámulok eget, szárnyaló madarat,
ölelem a kócos csendet lágyan.
