Kasza Béla: Csókra nyíló piros csodák
Hajnaltájban megyek hozzád,
harmatot gyűjt léptem,
mezítlábas árokparton,
épp zsendülő fényben.
Végig kísér négy-öt rigó,
flótájukat fújják,
óvatos szél próbálgatja
ingem lenge ujját.
Eperfák és pár jegenye
szegélyzik az utat,
dűlő fordul, és meglátom
tanyád, gémeskutad.
Szénakazal lankás tövén
izgatottan vársz rám,
azon nyomban csókra nyílik
piros ajkad, szoknyád.
Csóktüzében egy test vagyunk,
csillog szemed kékje,
szívdobogás teljességgel
repülünk az égbe.
Ragyogásod most a minden,
beteljesült álmom,
érdemes volt éveken át
a nyomodban járnom.
csillog szemed kékje,
szívdobogás teljességgel
repülünk az égbe.
Ragyogásod most a minden,
beteljesült álmom,
érdemes volt éveken át
a nyomodban járnom.
