Kasza Béla: Didergek
Gyerekeimet kéne
magamhoz ölelni
nap mint nap,
de messze tőlük
hanyatt fekszem,
miközben
a csodát várom.
Kéktiszta ég alatt
viselem arcomat
és lopva nézek
magamba,
ettől szürkén
reszketek, fázom,
mint jéggel
akit vernek.
Nem mozdulok.
Száraz könnytől
s bűntudattól
szűk szívemben
didergek.
