Kasza Béla: Duna-parti lüktetés
Jonatánt majszolok a Duna-parton,
felhőket számolok egy kis ideig,
behunyom szemem, szélnek tartom arcom,
adom meggyötört, fenséges szívem is.
Kajakosok jönnek, bőrükön napfény,
piros a hajó, az evezőlapát,
csicsereg a lány, lám, szerelem van még,
s kikötnek vígan valahol odaát.
Náluk az öröm, mellettem a bánat,
sajnálom nagyon a kiszáradt fákat,
de majd az Úristen újakat ültet.
Fatörzset ölelek, szél ölel engem,
ilyen ölelésben épül a jellem,
nehéz ereimben örök vér lüktet.
