Kasza Béla: Dunai szélben
Madarakat visz a sodrás,
pehelykönnyű fuvar,
vízparton ülök, árnyékot
tart fölém egy juhar.
Forró délután van,
messze a hajnal hűvös
szerelme, ing helyett
dunai szél vigasza
testemen a kelme.
Elbóbiskolok távoli
kutyaugatás alatt,
számban zsibbadtan hallgat
árva, megrágott falat.
Van nálam ártézi jó víz,
másfél liter, tiszta.
Kiloccsantom, s a föld
félálmában beissza.
