Kasza Béla: Ébredő ritmus
Óvatosan zsendül a part márciusa,
csöppnyi kóbor felhők lesnek fenn az égen.
Mozdul a tavasz, most ébred új ritmusa,
én ugyanaz vagyok, mint ki voltam régen.
A szél itt örökös, ez a Duna folyam,
ahol a Sugó folyik bele a spiccnél.
Napsugár ragyog s a szabadság boldogan
vele tart és szárnyal, nem csupán evickél.
Félelmetes kalóz halnak a kormorán,
lebukik a mélybe, ott időz fél percet.
A farkastörvényből kimaradt a morál,
éhes volt a madár, hát ennie kellett.
Így vagyok e drága délelőttel párban.
Reggel óta ember nem volt, aki látott.
Üldögélek dunai szeles magányban
s nyújtóznak a fűben apró kék virágok.
