Kasza Béla: Édes kettes
Ránk ragyog az ifjú tavasz,
valóság az álom,
kibontalak a blúzodból,
tested látni vágyom.
Nincsenek már rút félelmek,
görcsös gátak, gondok,
csak napfényben csókká váló
barna cicigombok.
Szoknya röpül, nyílik rejtély,
ölelkezünk hévvel,
zuhog-dobog tiszta szívünk
édes szenvedéllyel.
