Kasza Béla: Égszakadás, földindulás
Farkasok fáznak tűzforró nyarakon,
elvéreznek ordas szerelem nélkül.
Szárnyuk árnyéka szédeleg falakon,
fénytelen zöld szemük vörösre kékül.
Keserű világnak csókja se édes,
virágja förtelmes, csak varangya szép.
Bűnben fürdőző hitek bűze rémes,
megindul a föld és leszakad az ég.
