Kasza Béla: Egy hordó bor
Fények pásztázták az ódon falakat,
a tőkék közt tücskök heverésztek,
vággyal az október dalra fakadt
és tántorgott kissé, akár a részeg.
a tőkék közt tücskök heverésztek,
vággyal az október dalra fakadt
és tántorgott kissé, akár a részeg.
A jeles őszidő már szüret után járt,
Így telt a délután, ő csak egy helyben állt,
szél hozott jó estét a diófa alá.
Picit sem érezte, hogy szelíd szíve fájt.
Derűvel fogadta az altató halált.
vörösült bele a szőlőlevélbe,
kondult egy harang, hallgatták a fák,
s a hordó teli volt a gazda szívével.
Imára kulcsolta durva tagadását
a szőlész ember, két kezébe fogta.
A nap-kövér fenti fény szórta áldását,
megvénült, szikkadt arcába ragyogta.
kondult egy harang, hallgatták a fák,
s a hordó teli volt a gazda szívével.
Imára kulcsolta durva tagadását
a szőlész ember, két kezébe fogta.
A nap-kövér fenti fény szórta áldását,
megvénült, szikkadt arcába ragyogta.
Így telt a délután, ő csak egy helyben állt,
szél hozott jó estét a diófa alá.
Picit sem érezte, hogy szelíd szíve fájt.
Derűvel fogadta az altató halált.

Nagyon tetszik ez a vers,kár,hogy nem mellékelté hozzá egy présházat !