Kasza Béla: Éhemnek kenyérillat
Gyönyörködöm benned mint elérhetetlen kincsben,
ahogy lelked tengelye köré épített az Isten,
s e lélek hó-tiszta, akár a színek tavaszi vágya,
ami a fehérség alfája, omegája.
Végtelen és védtelen jóságod, szabadságod
és kebledben a dobbanó ritmus
ringatja álmod, valóságod,
nem baj, ha nincs bor, nem baj, ha nincs must.
Meghatódom, hogy vagy és ez megríkat,
szép közelséged élni akarni biztat;
hajad kalászos fénye,
mint búzaföld szerelmes reménye
éhemnek kedves kenyérillat.
