Kasza Béla: Éjjel is, nappal is
A tökély bizony messze tőlem,
ötven fölött járok,
hibáimmal vitatkozom,
s nagy csodára várok.
Külsőm gyakran alig harminc,
belül gyerek vagyok,
kicsinek is érzem magam,
merthogy mások nagyok.
Néha viszont száz év súlya
nyomja lelkem vázát,
felveti, hogy teljesítsem
világ összes vágyát.
Lehetnék a Mikulás is,
adhatnám sok kincsem,
de nem tudok adakozni,
nekem semmim sincsen.
Ami csöndes szívemben él,
nektek szórnám széjjel,
dédelgetni fényes nappal,
s lecsendesült éjjel.
