Kasza Béla: Elcsitulva
Kiben létem megfogant,
ki viselt áldott állapotban,
megszült, szoptatott,
pelenkából kimosott,
tanított szeretetre
és egyebekre;
elcsitulva e megvadult jelenben,
erejéből az idő által kiforgatva
most elfogy,
mint szép öröm a szemekből,
mikor a fény végtelenségét
sérelem éri.
Már útra készül,
messze hazába vágyik,
hol várja őt minden dolgok eredete,
a véglegesség,
a hittel remélt holnap.
Anyám többé nem csalódhat.
