Kasza Béla: Élet, halál
Szerelembe bújok,
a hitem tüzes virág,
ölelem az örömet,
a csodát, jót és szépet.
Gyermekemmel játszom,
a szívében kacagok,
többet a sorstól
nem is igen kérek.
Ha már nem leszek
jó másra, csak az
elmúlásra, mert
napsugaras fejemben
sötét, hideg éj lesz,
szíveteket csókolom,
földre hullok lágyan,
s ebből a világból
eltűnök végleg.
