Kasza Béla: Elmentek hazulról
Esik az eső,
kitartó kéjjel,
a tetőn vízcseppek
gurulnak széjjel.
Az egyik fa alatt
kiscica ázik,
nincs rajta kabát,
didereg, fázik.
Fogom az ernyőt,
lépek a sárba,
keservest nyávog
közben az árva.
Lehajolok érte,
karmolja karom,
tetszik vagy nem tetszik,
zsebembe rakom.
Ilyen az élet,
zsebemben macska,
ki akar bújni,
amilyen csacska.
Engedek neki,
ágyamba teszem,
kétségtelen tény,
elment az eszem.
