Kasza Béla: Énekelek, kiabálok
Duna-zátony, tiszta reggel,
egyszerű az élet nagyon,
incselkedik a vén folyó,
kedvemre van, ezért hagyom.
Ölébe vesz, magával visz,
langyos-hűvös most a világ,
szeret engem, kétségtelen,
azt is mondhatnám, hogy imád.
Vasárnap van, jó így együtt,
augusztusi dal a szélben,
szép jövőnek integetek,
nem szégyen e szenvedélyem.
Mert a jövő ma kezdődik
s gyermeknek lát majd a tavasz,
munka görcsét vetkezem le,
csókkal élek, nem lesz panasz.
Se-szín szemem csillagot szül,
Isten érti vörös vérem,
bölcső vagyok, víg koporsó,
pajzán álmú csönd-szemérem.
Énekelek, kiabálok,
gyűljetek hát végre körém,
megmutatom, nektek adom
dédelgetés száz örömét.
Ősöket és utódokat
ringat álmom, valóságom,
így élem a reám testált
kenyér-édes szabadságom.
