Kasza Béla: Építsünk szerelmet
A néma fák alatt félelem guggol,
döbbenet figyel valamennyi zugból,
eltűnt a világból az éltető fény
kóborló téveszmék sötét tengerén.
Nincsenek csillagok, fekete az éjjel.
A szélvihar nagy menetelésében
megőrült egészen, oly durva, oly vad,
leverte fentről a hallgatag holdat.
De végre velem vagy, hozzám bújsz, remegsz,
harmóniát kínálsz, jó az, ha szeretsz,
kismadár-kebledből tavasz dörömböl.
Álmodjunk holdat, csillagokat, hazát,
szívünk szép bizalma tízezer karát,
építsünk szerelmet vágyból, örömből!
