Kasza Béla: Esik, jaj, esik
Esik, jaj, esik, eleredt végre,
versem küldöm fel a könnyes égre.
Ázik kiszáradt mosolya a fáknak,
valahol engem ölelésre várnak.
Zuhogj, zuhogj, megváltó, hűs eső,
kellesz nagyon, mint égő szerető.
Felhőknek csókja fodrosító öröm,
párom szívét, gyönyörét megköszönöm.
