Kasza Béla: Eső előtt
Megadatott nékem lehetőség, kegy,
dűlőúton mentem, szembejött a hegy.
Eső készülődött lecsapni a földre,
álmosan barnára, színehagyott zöldre.
Mentem, csak mentem, elszántan, keményen,
szívből reméltem, a felhőt elérem.
Felhágtam a hegyre, ott Istenre vártam,
közben a szép tájat szívembe zártam.
