Kasza Béla: Esti bál
Szöszmötöl a csend, a nemes,
szél pihen, már nem szalad.
Kedve elmúlt, az a heves,
a csillagos ég alatt.
Megbomlik a szép nyugalom,
tücsök piszmog keserűn
elfelejtett régi dalon.
Cincogni kezd hegedűn.
Egér hallja, táncra perdül,
sutba vágja bú-baját.
Ugrik a szél, vele szédül,
íme máris áll a bál.
