Kasza Béla: Esti csillagfényben
Felhők vörösében októberi alkony,
lenge, szürke szélnek odatartom arcom.
Rab-szabad szívemet ezer éve hordom,
mézes körteillat csiklandozza orrom.
Amint érzem a kórt, a halálos lázat,
körtefalevélből vackolok majd ágyat.
Őszi, szép ravatal, a színes lomb imád.
Esti csillagfényben megdermed a világ.
