Kasza Béla: Evés helyett
Villám cikáz, dörög az ég,
elillan az édes álom,
eső zuhog, csapkod a szél,
heverek a széles ágyon.
Folyik a víz az ablakon,
bárcsak mosná el a házat,
és az egész világot is,
mert a szívem mindig lázad.
Elvonul a hűs zivatar,
múlik az éj, hajnal hasad,
horizonton vörös karéj,
korogni kezd most a hasam.
Az ám, hisz az elmúlt napon
nem volt mit, hát nem zabáltam,
ágon ülő, csicserésző
madarakra úgy vigyáztam.
Ma pedig, ha szárnyuk villan,
arra leszek figyelemmel,
nézem, ahogy égbe szállnak
szívemelő szerelemmel.
