Kasza Béla: Fázásból koszorú
Percek temetik a költőt s vele a verseit,
síremléke nem lesz márvány, se szolíd andezit.
Pótcselekvésből kereszt, fázásból koszorú,
ahogy élte életét. Csak egy madár szomorú.
Nem volt miért, hogy legyen végrendelet,
a szerelemtelenség győztesen nevet
rajta: Lám, így ölök én, a kegyetlen hadúr!
Felhők sírnak az égen vigasztalhatatlanul.
