Kasza Béla: Fecskekedvű, kék szerelem
Zöld szoprán a tavasz, árad csillag, ember.
A télnek elmúlta új életet fial.
Lázas az ébredés, piros ritmus bennem,
zsigeri ez a dal múltam álmaival.
Egymás felé mozdul két szél-kóbor lélek.
Száz szónál többet mond dobbanás, hallgatás.
Holnapot remélek s bele nékem téged,
tűzízű mámor légy, ne könnyes jajgatás!
Akkor, de csak akkor igazi a válasz,
ha megjárta szív és agy mélységes poklát.
Lehetek rongy, árnyék, ösztönvér, mely száraz,
mégis fecskekedvű, kék szerelmet hozzál!
