Kasza Béla: Fehérben fürdetem
Az áldott, szelíd csend és maga a lélek
a fehérben lakik, az egyszerűségben.
Rongyrázók stílusa a kivagyi pompa,
szívüknek súly-arany ciráda a gondja.
Inkább áldozat, nem fenevad az arcom,
halálom szép helyét én magam választom.
De addig fehérben fürdetem a fényem,
a hatalom helyett a Jóistent félem.
És aki szívemnek szirmait bontja ki,
nevessen rá harmat, meztelen, hajnali.
Hagyjon el bánatot, vad haragot, szitkot,
lássak mosolyában napsugaras titkot.
Homlokán tavaszok becézett vágyait,
szemében öröme szív-széles szárnyait,
ahogy repül velem mint legtisztább gyermek.
Érezzek ölében hófehér szerelmet.
