Kasza Béla: Fekete vérzés
Szeretnék egy másik, egy sokkal jobb világot,
hol nem bánthatnak taknyok tiszta szívű álmot.
Nincs dúvadas erőszak, terror testi, lelki,
és nem vagyok ennyire tehetetlen senki.
Támadnak a rút bajok, leterít félelem,
maga alá döngöl deficites életem.
Karom, lelkem gyönge, vér csorog a számon,
meddőn védekezik bárányos vadságom.
Nem segít a szép vers, kézzel csillag-szedés,
suhog a damoklészi fém-fenyegetés.
Utálom a harcot, még kevésbé ütök,
élhetetlen módon elmenekülök.
Elismerem, bizony, bennem van a hiba,
mégse teszek semmit, marad csak az ima.
Problémákkal küzdni sosem volt ínyemre,
napfény gyöngy-csókjait szorítom szívemre.
Nincs más lehetőség, szalmaszál az Isten,
hiába is vagyok annyira hitetlen.
Könny az imádságom, remény ízű érzés.
Egyszer tán megszűnik a fekete vérzés.

Annyira szeretem ezt a verset és annyira érzem minden szavát, hogy nem csak a lelkem, szinte a bőröm is fáj.
Nagyon köszönöm ezt a megtisztelő értékelést, és örülök, hogy más érzései is belefértek a versembe. De ahogyan remélem a magam számára, úgy más számára is remélem a fekete vérzés megszűnését.