Kasza Béla: Feledve a világot
A lány mindig álmos,
dallamtalan,
unatkozik unos-untalan.
Csak van a világban,
nem számít semmi,
nem tudja, milyen az,
szeretve lenni.
Egyszer csak vágyakat
kelt a szél benne,
levetkezik fényes,
vad-meztelenre,
surran a gyengéd szél,
szép ölében táncol,
s ő megfeledkezik
az egész világról.
