Kasza Béla: Felhők kedvére is
Nem köszönnek vissza egynémely emberek,
mindig üdvözölnek fodros, szép fellegek.
Néha eláztatnak, tisztes barátsággal,
egyszer hírbe hoztak virágzó faággal.
Nem is vettem zokon, hízelgett az egész,
megtudta a faág, lesütötte szemét,
illatába bújtam, szirmokkal szeretett,
tapsolt minden felhő, ujjongott, nevetett.
