Kasza Béla: Felhőszerelem
Önfeledt felhők intim bájjal
elmerülnek egymásban lágyan.
Gomolyognak kéken,
szürkén, fehéren,
nincs bennük zavar,
ostoba szemérem.
Érzéki tánc a nagy ég alatt,
fentről csókkal mosolyog a nap.
Vízpárás bujaság,
felhőszerelem,
árnyékuk vonul
völgyeken, hegyeken.
Eszik egymást, falat a gyönyör,
szelek szárnyán ragyog az öröm.
Felhők ölében
dúl a szelíd vadság,
táplálja vágyukat
hit és szabadság.
