Kasza Béla: Fényt mindenáron
Alakul már utam a Szent György-hegyre,
utam az ismeretlen végtelenbe.
Ott vár a megnyugvás és a végső remény,
mögöttem a világ, árván hagyom szegényt.
Szabadsággá válok a csillagok fényén,
napvörös az öcsém, napfehér a néném,
ölelkezem vadul angyalok hadával,
tegnappal békülök, holnappal és mával.
Szelíd eksztázisban elveszítem ingem,
eddig semmi voltam, most teljesség, minden,
gyönyörű pillanat, nem köt gúzsba anyag,
tovább megy, ki vagyok és egyre csak halad.
Mindenség szép keblén én vagyok az ember,
véremet éneklő édes szerelemmel,
valahol a térben ölbe vesz az álom,
fényt akarok látni, mindenáron!
