Kasza Béla: Gyermekdalt álmodó árnyék
Ha majd a magomból nevelt
legkisebb fa is terem,
akkor jöjjön értem
a halálos végtelen.
Hogyan is legyen, miképpen?
Teríts ki, szívem,
egy pipacsos réten!
Bár megfáradt mindenem,
lelkemben tiszta láz ég,
reszkető, édes hangod hallom:
Ne menj kérlek, várj még!
Szívemben elpattan,
megszakad a húr,
csillogó szemeidből
gyöngyeső hull.
Ölelő, jó karodban
szerelmes, szép szándék.
Így menjek el, és legyek
gyermekdalt álmodó árnyék!
