Kasza Béla: Gyöngyhálókban harmatpókok
Mozdul a perc, félhomály van,
ébredezik rózsa, mályva.
Madárcsőrből szól a hajnal,
fénnyé válik fürge dalban.
Sátrat nyit az égkupola,
vidáman szól száz fuvola,
nyújtózkodik a napsugár,
most látszik jól, milyen sudár.
Így nagyszerű ez a reggel,
máris tele szerelemmel,
gyöngyhálókban harmatpókok,
vajon kitől kapok csókot?
Szép szeretőm lesz-e végre?
Adom magam nagy kedvére,
táncra kelünk szelek szárnyán,
sosem hagyjuk egymást árván.
