A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Kasza Béla: Ha meghalok


Ha meghalok, fénytelenek a csillagok.
A hajnal szárnyán s döbbent árnyán könny ragyog.
Súgja minden, zúgja minden, hogy nem vagyok.

Ha meghalok, jobbról, balról elsiratnak.
Piros felhők zöldes égről leszakadnak.
Kis virágok néma csöndben megfulladnak.

Ha meghalok, belesápad minden szín.
Madárdalon átok ül csak s nehéz kín.
Folyó megáll, hegy leroskad, nagyon sír.

Ha meghalok, erdők tánca megvadul.
Tiszta szívem már senkit sem ejt rabul.
Sötétségben gémberedik szótlanul.

Ha meghalok, szédült lelkem nem remél.
Közepében meggyszínű folt, alvadt fény.
Világ omlik, emberjaj az égig ér.

Ha meghalok, sáros földben csontig ázom.
Gyökér ölel, úgy aluszom örök álmom.
Szerelemben nyirkos semmi az én párom.

Ha meghalok, szelíd széllel szállok széjjel.
Ringatózom a mindenség tengerében,
s otthont lelek Teremtőmnek tenyerében.

 

Kasza Béla: Ha meghalok hozzászólásai

Szólj hozzá

0.012 mp